|
Témaindító hozzászólás
|
2006.01.17. 11:21 - |
|
Derűt hozok…
Holdtalan, bús éjben ballagok
szépségre, szerelemre vágyva,
s szívemben születnek új dalok,
reményt csenve a zord a világba.
A nagy, szokatlanul rideg télben
fagyos magányomból olvadok,
s az álmoktól hemzsegő vak éjben
neked is derűs érzést hozok.
Szakállad simítom tenyeremmel,
arcodra szerelmet rajzolok.
Játszom baráti, szelíd kezeddel,
s közben érzelmes dalt dúdolok… |
[3-1]
József Attila
TEDD A KEZED
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna. |
De nagyon várlak már
Remélem nemsokára látlak már
Álmomban mindig a neved suttogom
Gondolatom mindig hozzád zavarom
Álmomban csak azon gondolkozom
Mikor leszünk mi ketten boldogok
Én lennék a legboldogabb
De édesem csak Te veled
Ez az én kívánságom
Sürgetem,hogy valóra váljon
Ez lenne a boldog élet
Majd kedvesem,de csak veled
Imádom azt az Istent,
Mert nekem teremtett
Álmomban suttogom a neved
Drágám én nagyon szeretlek
Lehet,hogy tudod
Azt,amit én érzek
Kezdőbetűim írják a szépet
Kis kertem közepébe állva
El-elgondolkoztam
De boldog az,kinek van párja
Vagy talán csak úgy gondoltam?
Ez lenne a boldog élet?
Sajnos kezdett fájni
Elmerengve álmodozva járni
De jó is volna Te veled Édesem!
Szívem titkát írtam
Ebben a versben
Rád gondolok mindig
Ezt tartsd emlékedben
S szívem miért esd
Soraim kezdetén keresd
|
|
Derűt hozok…
Holdtalan, bús éjben ballagok
szépségre, szerelemre vágyva,
s szívemben születnek új dalok,
reményt csenve a zord a világba.
A nagy, szokatlanul rideg télben
fagyos magányomból olvadok,
s az álmoktól hemzsegő vak éjben
neked is derűs érzést hozok.
Szakállad simítom tenyeremmel,
arcodra szerelmet rajzolok.
Játszom baráti, szelíd kezeddel,
s közben érzelmes dalt dúdolok… |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
